Az Örkény István Színház a főváros egyik legerősebb művészi profillal rendelkező, gondolkodásra ösztönző játszóhelye. A visszajelzések alapján a közönség kifejezetten értékeli az intellektuálisan izgalmas, kortárs szemléletű előadásokat, amelyek sokszor napokkal később is témát adnak a beszélgetésekhez. Többen kiemelik, hogy a darabok „dolgoznak” a nézőben, valódi katarzist és mély érzelmi hatást váltva ki.

A repertoár sokszínű és erős: a nézők külön említik például a Boldogtalanok, a Szerelem, Az Isten, A hattyú, valamint a Székfoglaló című előadásokat, amelyek megrázó, elgondolkodtató vagy éppen elementáris élményt nyújtottak. A színészi alakításokat következetesen magas színvonalúnak írják le; a társulat tagjai – köztük olyan neves művészek, mint Pogány Judit és Gálfy László – emlékezetes, sokszor „örök élményt” jelentő játékot nyújtanak. Többen hangsúlyozzák, hogy még a kevésbé színházrajongó családtagok is hosszan beszélnek egy-egy előadás után a látottakról.

A színház hangulata családias, kamarajellegű: kisebb nézőtérrel és intimebb térélménnyel dolgozik, ami sokak szerint fokozza az előadások intenzitását. A személyzetet rendszeresen figyelmesnek, kedvesnek és segítőkésznek nevezik. Pozitívumként említik az ingyenes ruhatárat – ami ritkaságnak számít –, valamint a kényelmes székeket és a megfelelő szellőzést. A tömegközlekedési kapcsolatok kedvezőek, bár néhány vélemény szerint az autós megközelítés kevésbé ideális.

A kritikai észrevételek főként a fizikai adottságokra vonatkoznak: az erkélyen a sorok szűkösek, magasabb nézők számára hosszabb előadás esetén kényelmetlen lehet az ülés. Egy-egy darab kapcsán előfordul, hogy a téma vagy a feldolgozás nem mindenkinél talál be, de ezek inkább egyéni ízlésbeli különbségekből fakadnak, nem a szakmai minőség hiányából.

Összességében az Örkény István Színház a budapesti kulturális élet meghatározó, progresszív műhelye, ahol a magas szintű színészi játék, az átgondolt rendezés és az erős tartalmi fókusz együtt teremt mély, maradandó színházi élményt.