Az Átrium sajátos, alternatív hangulatú játszóhelyként jelenik meg, ahol a társulatok – különösen a Pintér Béla és Társulata, valamint vendégprodukciók – erős művészi teljesítményt nyújtanak. Több visszajelzés kiemeli az emlékezetes előadásokat, a markáns rendezői szemléletet és a kiváló színészi játékot, amelyek gyakran katartikus élményt adnak. Az itt bemutatott darabok sokszor gondolkodásra késztetnek, aktuális vagy társadalmi kérdéseket feszegetnek, miközben megőrzik a színházi közvetlenséget.

Az épület atmoszférája karakteres, egykori mozi jellegéből fakadóan retro, kissé bohém, amely sokak számára épp ettől szerethető. A büfé és a ruhatár működése többnyire elfogadható, sőt egyes beszámolók szerint kifejezetten barátságos a kiszolgálás. Ugyanakkor visszatérő kritika a helyszín állapota: a székek kényelmetlensége, az elöregedett infrastruktúra, a mosdók és az általános felújítás hiánya többször megemlítésre kerül.

A technikai körülmények – hangosítás, világítás – előadásonként eltérő megítélés alá esnek, előfordult mikrofon- és hangprobléma is. A zsúfoltság, az ülőhelyek korlátozott kényelme és az alkalmi szervezetlenség szintén felbukkanó észrevétel, de ezek nem írják felül az erős művészi tartalmat. A közönség viselkedésével kapcsolatban inkább egyedi tapasztalatok jelennek meg, nem rendszeres probléma.

Összességében az Átrium Színház erőssége a bátor, karakteres repertoár és a kiemelkedő előadások sora, amelyek miatt sok néző visszatér. Bár az épület állaga és kényelmi szintje fejlesztésre szorul, a művészi teljesítmény következetesen meghatározó élményt nyújt.