A István Cukrászda (Budapest 5. kerület) rejtett, családias sziget: fönt csendes szalon vár kényelmes fotelekkel és hűvös levegővel, lent a pultból házias illatok szöknek ki a sikátorba. A miliő enyhén retró, mégis gondozott; a tiszta mosdó és a nyüzsgéstől elzárt emelet kifejezetten pihentető.
A választék a klasszikus magyar vonalat viszi: krémes, rétes, almás–cseresznyés piték, Sacher és az Ország tortája mellett a Dobos a ház emblémája. Amikor formában vannak, a szeletek frissen hatnak, a krémek elegánsak, a kávé korrekt, sőt ritka öröm a krémkávé-desszert is.
A vendéglátás többnyire szívélyes és segítőkész, angolul is gördülékeny, a családi hang a törzsvendégeket is visszahívja. Előfordul azonban tétova eligazítás (önkiszolgálás vagy asztali szerviz), szűk ülőhelyek, s olykor kapkodó vagy ingerült kommunikáció.
A bizonytalanság főleg a Dobosnál bukkan fel: egyes napokon száraz a piskóta vagy nehéz a krém, és akadt fagyott, illetve langyos italos élmény is. Az árszint belvárosi léptékhez igazodik. Összességében a István Cukrászda azoknak szól, akik hiteles, nosztalgikus környezetben keresik a magyar sütemények esszenciáját, és elfogadják, hogy a kis ház időnként ingadozó teljesítményt produkál.